Miért videóznak az emberek az autójukban?

...Mintha azt várnák, hogy valami történjen.

Sok, hasonlóan okos vélemény jelenik meg mostanában, köszönhetően annak, hogy egyre több belső kamerás felvétel jelenik meg a neten.

Mint sok esetben, itt is az a baj kérdés feltevésével, hogy rossz a megközelítés. Aki ehhez hasonló kérdést feltesz, az azt hiszi, hogy ezek a felvételek úgy készülnek, hogy az autóban ül legalább egy ember, aki fogja a kamerát és videózik... Pedig nem kell hozzá sasszem, hogy látható legyen, hogy nem erről van szó.

Leginkább Oroszországban készült felvételekből van nagyon sok, ezekre direkt specializált Youtube csatornák is létrejöttek már. Ezzel pedig el is érkezünk a lényeghez: ezeket a felvételeket úgynevezett fedélzeti kamerákkal (Dashboard cam) készítik. Ezek célszerszámok, arra valók, hogy az autó szélvédőjének belső felére tapasztva egyfolytában videóra rögzítsék, ami az úton történik. Ezek az eszközök  ma már megfizethető összegbe kerülnek (10 ezer forintnál olcsóbban is beszerezhetőek) és ehhez még valószínűleg hozzá jön az Oroszországban tapasztalható helyzet: nagyon sok nagyon olcsó és nagyon drága autó közlekedik egymás mellett. Ebből nagyon sok konfliktus keletkezhet, főleg akkor, ha valóban akár csak egy kisebb koccanás történik. Ilyenkor nagyon jól jöhet egy harmadik tanú, amit ugyan lehet, hogy nem fogad el minden esetben a bíróság, de mégis másképpen kezdenek el viselkedni az emberek, ha esetleg kiderül, hogy felvétel készült az esetről.

Ennek az eredménye az, hogy Oroszországban nagyon elterjedtek ezek a szerkezetek. (Lehet olyan felvételt is találni, ami egy kereszteződésben lévő balesetet 3 különböző autó szemszögéből mutat be! Ezt most nem találtam meg, de találtam egy ilyet japánból és egy kétfelvételeset Oroszországból. Egy elég durva pedig itt van.)

Én nem is szaporítanám tovább a szót, esetleg érdemes még ezt és ezt a cikket is átolvasni.

Ezek után szerintem inkább mindenkinek azt a kérdést kéne feltennie, hogy a mai világban miért is nem evidens, hogy minden autóban van fedélzeti kamera, hiszen egy fél tank benzin árából kijön egy ilyen eszköz? (Nekem legalább is ez a személyes véleményem a dologról.)

Milyen merevlemezt vásároljak tévéhez?

Leggyakoribb, hogy azért izgulnak emberek, hogy nehogy megakadjon a film lejátszása, amikor a tévére kötött merevlemezről történik a lejátszás. Ahhoz, hogy lássuk, hogy ez a félelem mennyire alaptalan, elég egy kis kutatást, tesztelést és számolást végeznünk.

Vegyük a legextrémebb esetet, amikor valaki teljes Blu-ray lemez tartalmat szeretne lejátszani. (BD-Rip.) Nem tart sokáig, hogy kiderítsük, hogy egy Blu-ray lemezen lévő film elméleti maximális sávszélesség igénye 54Mbit/s, ami kevesebb, mint 7MByte/s olvasási sebességet kíván egy merevlemez esetén. Ez után indítsunk el egy Total Commander-t és kezdjünk el másolni egy nagyobb fájlt. (Lehetőleg két különböző merevlemez között, mert így kapunk valósághoz közelebbi értéket.)

Azt feltételezve, hogy nem őskövület a számítógépünk, a 7MByte/s sebességnek a többszörösét fogjuk látni. (Ahogy a képen is látható, ez akár tízszeres szorzó is lehet.) Tehát gyakorlatilag kimondhatjuk, hogy ma lehetetlen olyan új merevlemezt vásárolni (legyen akár csak 5400RPM fordulatszámú), amely nem képes teljesíteni egy film lejátszása során maximálisan szükségessé válható átviteli sebességet.

Mikor várható csatornabővítés a MindigTV Extra kínálatában?

A földfelszíni tévésugárzás sajnos egy óriási hátránnyal  indul a kábeltévével és a műholdas szolgáltatásokkal szemben: nagyon kevés a sugárzásra felhasználható frekvenciatartomány. Ennek oka - többek között - , hogy például amíg egy kábeltévé szolgáltató a saját vezetékes hálózatán úgymond azt csinál, amit akar (a kábelben haladó jelek nincsenek a külső környezetre hatással), a földfelszíni sugárzás esetén minden más, rádióhullámokkal működő szolgáltatást is figyelembe kell venni a frekvenciák felhasználásakor. (Legevidensebb példa a mobiltelefon hálózat. Nem sugározhat senki tévéadást például 900MHz-en és környékén, hiszen azokat a GSM telefonok használják.)

Számít a HDMI kábel minősége?

Sokan azzal érvelnek, hogy azért nem számít a HDMI kábel minősége, mert azon kizárólag digitális formában kerülnek továbbításra a jelek, márpedig az egy az mindig egy, a nulla pedig mindig nulla.

Ez azonban így ebben a formában nem igaz. A kábelen elektromosság formájában jelennek meg ezek az értékek, amelyek például egy külső behatás esetén ugyanúgy hibásan értelmezve kerülhetnek a fogadó egységhez, mint analóg jel esetén. Csak ebben az esetben mégis az történik, hogy egyes helyett nulla (vagy ennek fordítottja) érkezik a fogadó oldalra. De hát egy bármilyen TCP/IP hálózaton is hiba nélkül haladnak az adatok! - kiálthatnád. Csakhogy az említett esetben pont a TCP az, amely garantálja azt, hogy a fogadó oldal pontosan azt kapja, amit a küldő küldött. Ezt egyszerűen úgy oldja meg, hogy amennyiben az adatcsomagokhoz kapcsolt ellenőrzőösszeg alapján kiderül, hogy a kapott csomag hibás, akkor a küldő oldalt felkéri a csomag újraküldésére. Tehát ebben az esetben a kommunikáció két irányú és ezzel el is érkeztünk a lényeghez.

A HDMI kábelen a hang- és képadatok továbbítása teljesen egyirányú kommunikáció. A küldő fél (például egy Blu-ray lejátszó) eszetlenül küldi a kép és hanginformációkat, nem törődve azzal, hogy a fogadó fél (vagyis a tévé) abból mit értett meg és mit nem. A küldött adatok között ugyan vannak hibajavító és adatellenőrzést segítő információk, azonban, ezeket felhasználva a hibajavítás után a tévé csak megállapítani tudja, hogy itt bizony most bithiba van - a lejátszót nem tudja megkérni a hibás adat újraküldésére. (Akit részletesen érdekel a dolog, az elolvashatja a HDMI szabványt is.)

Ennek az is az oka, hogy a HDMI kábelen már a kitömörített videó (és audió) jel halad át, nem pedig a betömörített, esetlegesen előre pufferelt stream. Nagy valószínűséggel az összekapcsolt eszközöknek idejük sem lenne arra, hogy csevegjenek arról, hogy Te, ezt küld már el újra, mert hibásan kaptam meg...

Az azonban valóban igaz, hogy önmagában az, hogy a jel digitális formában halad a két eszköz között, nagyban csökkenti a jelsérülés esélyét. Ezért gyakorlatilag az igazság valahol fél úton lehet: egy rövidebb (1-2 méteres) kábel esetén nem igazán számít egy HDMI kábel minősége. Hosszabb (10 méter fölött) kábel esetén azonban már érdemes lehet a kábel minőségére odafigyelni.

Miért nem tudom rögzíteni a tévéadást a rögzítésre képes tévémmel?

Ennek is több oka lehet. A két fontos alapelvet kell ismerni:

Sok tévé nem tud pendrive-ra rögzíteni (akármilyen nagy is a tárolókapacitása), csak merevlemezre. (Frissítés: Sharp tévék legalább 32GByte-os pendrive esetén hajlandóak azt rögzítésre használni, illetve újabb Samsung tévék is képesek erre - azok kisebb pendrive esetén is. Néhány újabb LG tévé is működik néhány pendrive-val, de nem ez a jellemző.) A másik, hogy csak digitális, tömörített adatfolyamot hajlandóak a tévék rögzíteni. Míg az első feltétel nem igényel magyarázatot, ez utóbbi jelentése nem annyira egyértelmű.

*** Update ***
A 2013-as LG modellek (LA sorozat) e témában egy fontos változást hoztak. Ezek a modellek bizonyos megkötésekkel képesek analóg bemenetről is rögzíteni. Ettől függetlenül mindenki olvassa végig ezt a bejegyzést, majd a végén összefoglalom a változásokat.
*** Update vége ***

Miről is van szó? Tételezzük fel, hogy a szolgáltatónktól a tévé adások vételére olyan set-top-box-ot kaptunk, amelynek van HDMI kimenete, és ezt a kimenetet használjuk a tévé és a box összekötésére. Ebben az esetben igaz, hogy a jel a box-ból digitálisan jut bele a tévébe (tehát a fenti feltétel fele teljesül), ez a jel azonban már egy kitömörített videójel. Ennek rögzítésérhez vagy óriási tárlókapacitásra és adatrögzítési sebességre lenne szükség, vagy a jel újratömörítésére. Bár elvileg az újratömörítést megtehetnék a tévék, nem hallottam még olyan tévéről, ami ezt megtenné. Tehát, röviden: a HDMI csatlakozón a tévébe küldött jelet a tévék nem tudják rögzíteni. (Emellett a HDCP egyébként is megakadályozza a HDMI-n átküldött jelek rögzítését.)

Root-olás és garancia

Sokan azért nem merik root-olni a telefonjukat, mert nem akarják elveszíteni a garanciát. Elvileg valóban garanciavesztést von maga után, azonban logikusan csak akkor, ha a szerviz bizonyítani tudja, hogy root-olás történt.

A legfontosabb alapelv, hogy igazából nem a telefont, hanem a rajta futó operációs rendszert root-oljuk. Ez azért fontos ebben az esetben, mert ez azt jelenti, hogy ha feltelepítjük valamelyik, a telefonhoz a gyártó, vagy szolgáltató által szolgáltatott eredeti ROM-ot, azzal biztosan visszaállítjuk az eredeti állapotot, eltüntetve ezzel a nyomokat. Tehát mielőtt beadjuk a szervizbe a telefont, csak ennyit kell tenni. Ha a telefonnak olyan problémája van, ami miatt ez nem lehetséges (mert mondjuk be sem kapcsol), akkor meg éppen a hiba az, ami elrejti a szerviz elől tettünket. Hiszen, ha a telefonunk odáig sem jut el, hogy ROM-ot cseréljünk rajta, akkor nagy valószínűséggel a szerviz is csak fődarab cserével tud élni. (Ami azt jelenti, hogy kicserélik a telefon belsejét. Azok az idők már elmúltak, amikor egy szerviz képes volt részegységek hibáinak felderítésére, javítására.)

Garanciavesztés miatt tehát gyakorlatilag felesleges aggódni. A félelem azonban már nem ennyire alaptalan abban az esetben, ha az abból fakad, hogy azt gondoljuk, a root-olás után a telefonon lévő összes program azt tehet, amit akar. Ez azonban azért nem teljesen igaz, mert amikor root-oljuk a telefont, akkor általában felkerül a telefonra a SuperUser nevű program is, amely külső szemlélő számára kb. úgy működik, mint egy tűzfal. Ha valamelyik program root jogot kér, akkor azt ez a program egy felbukkanó ablakkal jelzi és megkérdezi, hogy meg akarjuk-e adni a program számára a kért root jogosultságot.
Alapértelmezetten pedig természetesen egyik program sem kapja meg a jogot, csak amelynek ilyen direkt módon engedélyezed. Tehát csak arra kell figyelni, hogy a nagyon ismeretlen programoknak, amelyben nem feltétlenül bízunk meg, ne adjuk meg feltétlenül a jogosultságot.

Extrém esetben annak is van értelme, hogy egyik programnak sem adunk root jogot. Egyszerűen csak arra használjuk a root jogosultságot, hogy például Android Commander segítésével elérjük a /data partíció data nevű könyvtárát. Ez ugyanis azért fontos, mert a programok itt tárolják az adataikat, melyről így már mentést készthetünk. (Például Angry Birds esetén a highscores.lua fájl elmentésével őrizhetjük meg addigi eredményeinket, ha esetleg helyhiány miatt a program ideiglenes törlése válik szükségessé.)

YouTube és az AdSense

Ez a bejegyzés egy kicsit kivételes lesz, mert nem igazán tartozik a sablonkérdések körébe ez a téma, de mégis úgy gondoltam, hogy írok róla, mert sokat szenvedtem vele, mire megoldottam.

Arról van szó, hogy egyik nap kaptam egy - stílusosan - sablonlevelet a YouTube-tól, amelyben az állt, hogy érdemes lenne már bekapcsolnom a videóim mellett a bevételszerzési lehetőségeket. Persze aztán kiderült számomra, a levél valóban egy minden magyar felhasználó számára kiküldött sablonlevél volt, de ez most nem is fontos.